Jó hírek:)
Reggel igaz erős hányingerre ébredtem, alig mertem mozdulni, mert minden mozdulattól erősebb lett( ízelítőt kaptam, mi vár rám majd a jövőben), doki mondta, hogy ez a gyógyszerrel jár, ami nagyon erős. Megnézte eredményeim, és elégedett volt. Azt mondta, olyan vagyok, amilyennek látni akart, jó irányt vettek a dolgok. Talán nem is lesz egy éves a kezelés:)Kezdek megnyugodni. Igaz, hogy a folyamatos rosszullétet még szokni kell, doki szerint 3 hét is lehet, mire megszokja a szervezetem... de ha segít, akkor elviselem.
Ja, várakozás közben megint horgoltam, és volt még egy érdekesség, bent, a dokinál.
Minden találkozáskor alá kell írnom egy papírt, hogy igen, voltam vizsgálaton, stb...és dokinak mindig ott van egy halom toll az asztalán. Tavaly megakadt a szemem egy érdekes zöld tollon, mármint a mintája zöld. Ösztönösen ahhoz nyúltam, és mivel én olyan vagyok, hogy szeretem a megszokott dolgokat, így aztán legközelebb is azt a tollat kerestem. Mivel most megszokott, szinte törzsvendég vagyok a dokinál, már úgy várt legtöbbször, hogy a toll direkt oda volt készítve, és én boldog voltam-ilyen apró dolgok tesznek igazán vidámmá- mígnem...
Ma is keresem a szememmel a zöldikét, és doki már nyújtja is...Aláírás közben kérdezte, miért is szeretem ezt a tollat? Én meg mondtam, hogy megszerettem, a színe miatt(kedvenc), és a formája is is jó, megszerettem, na.
Erre odanyújtja még egyszer. Nem értettem. Aztán felfogtam.
Enyém, nekem adta. Mert látta, hogy megszerettem. Köszönöm nagy örömmel, erre keres a fiókban, előkap egy másikat, szintén zöld, csak világosabb, és trükkös végződéssel rendelkező(NAGYON JÓPOFA) tollat, és azt is odaadja... Mert hogy neki úgyis sok van:) Mert kapja őket gyógyszer reklámok mellé. Na, fülig ért a szám!!!
Amybabámnak szeretném megköszönni, hogy hűségesen várakozott, és majdnem elaludt várás közben, de akkor is kitartott, hogy találkozhassunk:)
Hivatalban is voltunk, megérdeklődtem számomra fontos infokat. Ott se szomorítottak el, szerencsére.
A bevásárlásnál tömeg nyomor volt, legfőképp kisebbségiek(segély-nap), a nem épp legrendesebb fajtából, volt ott sikítás, a gyerek mindent meg akart kapni a mogyorótól kezdve a szappanon át az ajándékdobozig... Mindegy mit, csak---
-ANNYYA, VEGGGYYYYYÉÉÉÉÉ!!!!!!
És ezt hallgattuk fél órát. Huh.
Hazaérve elkészítettem a hamis disznótoros káposztát, -ő, az talán más néven a székelykáposzta? mindegy...
Nem engedtem, hogy bármi is felhúzzon, amikor kezdtem ideges lenni valami miatt, akkor ledőltem...hányinger ellen is jó, de csak egy helyben, mozdulatlanul.
Ha minden jól megy, holnap Moival találkozom, és kupac-tanácsot ülünk(nem, nem írtam félre, így akartam írni), mert Moi néha válogatást tart a rucik közt, és akkor szabad a turka... és jól is esne, ha végre vele is tölthetnék egy délelőttöt, vele, aki mindig rohan... Szeles kis boszorkányom:) Remélem, összejön.
Éjjel már megint fent voltam.
Ja, ezt úgyis tudjátok :D
Mégis...amilyen nehezen indult a nap, meg későn is, jól látszik végződni.
Port letörölgettem, kiszellőztettem, főztem, mosogattam, ettem, nyam...-MEGCSINÁLTAM, AMIT AKARTAM!!!:)
Beraktam egy mosást, már csak a teregetés lesz, és talán felporszívózok. Hm...végre nem hagytam magam lustulni. Most pedig horgolok pár sort.
Lassan már az itt rám kacsingató maradék anyagokra is felfigyeltem, és a varrógépre is... jó lenne előszedni.
Holnap megint doki. Már tényleg oda költözök.
CSÍPJETEK MEG, ÁLMODOM!!!
ülök a gépnél, kopogást hallok az ablakból
(besz.ás ...összerezzenés), mi volt ez?
nagyon lassan felhúzom a redőnyt, mindenre felkészülve...
mégse mindenre.
ledermedek.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
SZAKAD A HÓ!!!!!
MIKOR LESZ ENNEK VÉGE?????
ennek már majd egy órája, és még mindig szakad, egyre jobban...
hol kell kérvényt írni? kérem a panaszkönyvet!!!!
ja, és még mindig nem tudom, ki vagy mi kopogott az ablakban...
Próbáltam egy vidám zoknit keresni, miután Pötty barátnőm elindult tőlünk... Hát igen, az előzőt nem lehetett rólam levakarni, mert az a kedvencem, de amit most viselek, az sem megvetni való... Közben befejeztem a gyógyszeres tartó horgolását, és gondoltam, a kettő megfér egy képen( mármint zokni és horgolás), de ez a képen is látszik. Kezdem érezni a horgolás lényegét... most már a kötésre kéne rákapcsolni. Ja, és a könyvek, hogy el ne felejtsem! Érdekes könyvek találtak rám a könyvtárban, érdemes utánanézni...
Dr. Windy Dryden-Jack Gordon:
Rettenetes szülők, -Felnőtt gyermekeknek nehezen kezelhető szülőkről
(Park kiadó, 1997)
Válogatás a PSZINAPSZIS előadásaiból:
Család és gyermek
(Saxum kiadó, 2008)
Ezeket bújom mostanság:)
Ja, és a vidám kép:
Hát igen, költözéskor a kokárdám ott maradt, a ballagós kis szütyőmre téve, és így jártam... de van sálam, ugye, és ez is valami!
Ma ebben mentem könyvtárba, a szél úgy lobogtatta rajtam, mint valami zászlót:)
Megjegyzem, Johnny táskáján lévő kicsi szalagon, és a sálamon kívül nem láttam ma piros- fehér- zöldet :(
Elbújtak a Felvidékiek? Túl nagy volt a szél? Nem értem...
Mindenesetre én sétáltam egyet ebben a szeles időben, és nem bántam meg:) Ahol lakatlanabb volt a terület(és volt pár olyan kilométer, messze a város), ott énekeltem szabadon, mp3 a fülemben, és végre kiénekelhettem magam.
Már hiányzott... Bicón szoktam alkalmazni ezt a technikát.
Ilyen voltam én a mai ünnep- napon:)
Úgy érzem, mint a filmekben. Az egész kezd lassulni... az idő, az élet.
Annyira vágyom a tavaszra, és csak nem akar jönni. Lesz még idén egyáltalán? Tegnap megkaptam a Padlás, az Elisabeth, a Macskák, és a kedvenc könyvemből létrehozott színdarab, az Abigél betétdalait. Most azokkal ringatom magam a tavasz felé.
Közben horgolgatok. Úgy érzem, a napsugár kéne, hogy feltöltődjek. Csak fuldoklok a tavaszért, szomjazom a jó időt... Ma is volt 3 olyan dolog, ami inkább taszított a mélybe, de nem hagyom magam, nem lehet apróságok miatt elszomorodni.
Elvégre a holnapom is szép lesz... Johnny barátomhoz gyalogolok pár kilométert(egy kis testmozgás), és megint könyvtár. Ugye holnap szép idő lesz????
Szép a mai napban: A rizsem tökéletesre sikerült, Johnny eljött látogatóba, és felnyalábolta a lelkem, beszéltem Moival, és Pötty és Nikikusz:) is meghallgatott, Csilli is bemosolygott a napomba, hát mit is nyavalygok, hisz tele vagyok barátokkal!!!
Akkor megy el a kedvem, ha a pocsék családi kapcsolataimra gondolok, vagy ha a szemem a doki által kiírt gyógyszerre téved, amit látni sem akarok, de tudom, ez csak közelebb visz...minden nappal közelebb az álom:)
Most is Napuci gyerekkori képén akadt meg a tekintetem, mosolyog rám a fotóról, én meg vissza rá:) nincs is baj, ha tudok mosolyogni... tél végi depi. Inkább választanám a tavaszi fáradtságot. Fú, nincs jó hangulatom...
az államvizsgára. Végre feltették a képeket a honlapra.
Azokat a képeket, amit akkor készítettek, amikor kimondták, hogy vége, el lehet lazulni...átment mindenki...
Ja, és senki személyiségi jogait nem szándékozom megsérteni, úgyhogy megoldottam, ne lehessen belőle baj... íme a fotó:
De megkönnyebbült voltam én akkor...
...ezt éreztem ma, a kocsiban ülve.
Este jött az üzenet, hogy postám van "otthon".
Sürgős, másik faluba kell érte menni, ahol a posta van, ott odaadják, ha szerencsém van, a papír nélkül is. Személyim készítettem, anyu elküldte a levél iktatószámát, és Naucival készültünk, hogy dél körül megyünk.
Persze, hogy nem így alakult...Rosszul keltem, Napuci is feszült volt, mert máshogy tervezte a napot, majd a végén maradt egy megoldás. Menjek egyedül...
ÉÉNNN????
Tudni illik, apám még egészséges korában szuper jó vezető volt, ahhoz nagyon értett, le a kalappal előtte...mellékutakon vezettem én is pici koromtól, előbb az ölében ülve, aztán amikor már leért a lábam, akkor mellettem ült, és magyarázott... A jogsi számomra mellette fütyörészős játék volt csupán, azt mondják, a véremben van.
Alig egy éve vezettem, amikor egy régi, gyerekkori barátom meghalt, autóbalesetben. Ő volt az első barátom, még pelusos korunkban ismerkedtünk meg, és osztoztunk játékon, csőrös poháron...(na jó, azon volt, hogy összevesztünk), majd elsodort minket az élet egymástól, de mikor épp egy hamburgeresben dolgoztam, beköszönt, és nevetve kérdezte, meg ismerem -e? Hát persze, hogy megismertem!!! Halála előtt még egyszer intett a kocsiból, de én pont biciklivel kanyarodtam egy forgalmas részen, így nem tudtam visszainteni...Mai napig bánom:( Nemsoká jött a hír a balesetről... Bőgtem, mint a fene...
Majd mentünk egy hosszabb útra, beültem vezetni, és rám jött a reszketés, a szemem ellepték a könnyek, nem ment... Egy évet kihagytam, majd a második év vége felé volt pár méter vezetésem, Napuci mellett... Majd egyre több, szigorúan mellettem valakivel.
Ma pedig eljött az idő, hogy egyedül ültem autóba, nagy parával a popómban... (ezt nem tudtam szebben írni)
Az a pár kilométer is tudott olyan helyzeteket adni, hogy volt olyan, megállt bennem az ütő.
Részeg bicós táncol az út közepén, kanyarban, szemben pedig teherautó száguld... Megvagyok, huh...
Kutya, macska felvonulás... gyalogosok az út közepén, kátyúk virágoznak mindenfelé.
Odaértem, a féket is megtaláltam, de a posta zárva volt. Jött egy úriember- nem látszott rajta...és nekiállt mellettem pöfékelni... Majd meg fulladtam, szuggeráltam az ajtót, nyissa már ki valaki!!! Mikor bejutottam, kiderült, a postát kivitték ma is, így várnom kellett. Szerencsére ebben a faluban lakik nagymamám és apám is, így volt hová mennem. Még én is elmosolyodtam, amikor beálltam a ház elé... Eszembe jutott, hog gyerekként mennyiszer álltunk ide, amikor még "család" voltunk. Apám is dagadt a büszkeségtől, hogy egyedül jöttem, lehet, máshol ez semmi, de nálam nagy határkő:)
Beszélgetés közben előszedtem a horgolást, és persze, hogy téma lett...(ezeket csinálom most:
Apám ekkor lepett meg nagyon. Csak úgy odaszólt:
-Valahol még mindig megvan az a sál, amit anyád kötött nekem... az a piros-fehér-zöld.
(na, ekkor kellet volna látni a szemeim)- MIIIII??????
A következő negyed óra sálkereséssel telt... Ennyi idő után tudtam meg, hogy a szekrény alja kincseket rejt? Megkaptam, rendbe hoztam(volt mit rajta javítani), kimostam, és most már az enyém...
Mást is kaptam, pedig nagyon ellenkeztem... Apám még születésem előtt ültetett el a saját kertjükben hóvirág-hagymát. Ez minden évben szépen terem... Idén is, és ebből akart nekem adni, mivel nálunk még nem tilos. Ja, de nálam tilos! Mert a virágnak is joga van élni...A menyasszonyi csokromat is megsirattam, szegény kicsi rózsák...Nem akartam hóvirág-halált. Mégis kaptam. Mert hogy legyen. Hazáig óvtam őket, és vízbe tettem, ez a legtöbb, amit tehetek értük. Nem szeretem a vágott virágot, szabadon a legszebbek, élve és virulva! Azért megmutatom, hátha akkor tényleg eljön a tavasz...
Ezen kívül még pár alma, és házi őrölt paprika is került egy batyuba, amit az autóba csempésztek... Hálás voltam nagyon, azt sem tudtam, mit szóljak:) Megköszöntem sokszor...
Újra posta, végre megkaptam a levelem, majd irány hazafelé. Még megálltam kenyeret venni, majd Johnny barátomhoz is benéztem, aki megígérte, hogy holnap vagy az után meglátogat, várom is nagyon!!! Akkor holnap barátos nap lesz megint:)
Végül sikerült hazaérnem, második nekifutásra be is parkoltam :D Nagyon jó kis parkolónk van, olyan ferdén kell beállni, hogy csak na, amit én durva 180 fokot fordulva élesen viszek véghez, hogy a helyemen legyek... Megcsináltam!
Ma megkóstoltam a marcipángolyót is...és Napuci és após is...na, alig tudtam elcsomagolni, későbbre, mert szívesen vettem volna magam az egész csomagra...
Megyek is pihenni, nagy napon vagyok túl:)
